2010. szeptember 25., szombat

Kleiszthenész és Faller Dezső

Kleiszthenész szobra (Fotó: tortenelemklub.hu)
  Demokrácia. Amikor a démosz (ókori görögöknél: nép)  tagjai közösen döntenek saját sorsukról. Egy rendszer, ahol bizonyos feltételek mellett - ami történelmi koronként változó volt - mindenkinek van lehetősége beleszólni a közügyekbe.
  Az egyetemes politikai gondolkodás története még két fajtáját különbözteti meg az irányítás mikéntjének. Az egyikben egyszemélyi irányítás valósul meg, illessük ezt történelmi korszakonként és helyszínenként más-más nevekkel türannisznak, királyságnak, diktatúrának vagy valami másnak, sokféle elnevezése volt.
  A harmadik irányítási forma, ahol nem egy személy, hanem egy szűk  csoportosulás jut vezető szerephez, az oligarchia. Az oligarchia szónak a magyar nyelvben erőteljes negatív háttérzöngéje van.

  Hogy utóbbi kettő közül melyik kiteljesedését tartják fenyegetőnek a paksi MSZP politikusai, azt nehéz lenne nyilatkozataikból megítélni, mindenesetre kampányuk központi témája a demokratikusabb városvezetés kiépítése lett. A kampány egyébként érvrendszerét és érthetőségét tekintve politológiai szempontból dicséretesre sikerült, de a pártot, mely országosan is egyre népszerűtlenebb, aligha mentheti meg. Faller Dezső kleiszthenészi énjéről és az MSZP kampányáról azért érdemes néhány szót ejteni.

  Miből is áll ez a kampány?
A helyi MSZP azt ígéri, ha komolyabb szerephez jut a választás után, akkor bevonja a városvezetésbe a civil szervezeteket, ennek bizonyításaként választási szövetséget kötött a Városunkért, Jövőnkért Egyesülettel. Ez a "húzás" egyébként azért is kedvező volt a pártnak, mert így közösen Balközép Szövetség néven indulhatnak, amiről okkal feltételezhetjük, hogy sokkal eladhatóbb ma Magyarországon, mint a hitelességét elveszített, MSZP logó.

  Szembetűnő még, hogy a szocialisták által indított jelöltek minden vitaműsorban, TV nyilatkozatukban és fórumukon kihangsúlyozzák, hogy ők ki fogják nyitni a városháza kapuit az emberek előtt. Ezalatt az önkormányzati képviselők és a körzetek lakóinak kapcsolattartását, a döntések átláthatóvá tételét értik. Az ötlet célja önmagában nemes, kérdés persze, hogy mekkora erre az igény és az, hogy a gyakorlatban miként valósulna meg.
  A jobboldal-baloldal egyik jellemző eltérése a centralizáltság-decentralizáltság kérdése. Mezősi Árpád, szocialista polgármesterjelölt, képviselve a baloldali irányvonalat, választási programjában már lefektette, hogy nagyobb önállóságot kapnak a külső városrészek, több részönkormányzat létrehozásával.
  Fallerék a választópolgárokat azért is bíztatják, hogy mellettük voksoljanak, hogy pártjuk egy baloldali "demokratikus" kontrollt nyújthasson az önkormányzatban, a nagy valószínűséggel többséghez jutó Fidesszel szemben. Ehhez hozzátartozik, hogy a paksi MSZP Hajdú János fideszes polgármestert, sokszor mint valami mitológiai figurát mutatja be, aki egymaga, az őt körülvevő csoportosulás segítségével irányítja a várost, ezáltal azt azt a képet festve, hogy mindenki más ötletei ki vannak zárva az önkormányzat által nyújtott lehetőségekből.

  Hogy 5-10 évvel ezelőtt, egy kiegyensúlyozottabb országos politikai közhangulatban mennyire lettek volna fogékonyabbak a magyar emberek az ilyen és ehhez hasonló kampányokra, nem tudni. Azt azonban tudjuk, hogy az "Akadályozzuk meg Orbán Viktor és a radikális szélsőjobboldal teljhatalmát!" kampányszlogen tavasszal nem hozta meg az MSZP számára a várt sikert. Hogy helyben mit eredményez majd ez a demokráciaféltés, az csak október 3-a után derül ki, de 2010. áprilisa után levonhatjuk a megfelelő konzekvenciákat és megállapíthatjuk, hogy ha hiteltenné vált politikusok állnak elő ezzel az érvvel, az biztosan nem fog sikert eredményezni. Így a kérdés csak az, hogy az MSZP országos válsághelyezte mennyiben ragadt át a helyi szocialistákra és, hogy képes volt-e Faller és csapata hitelesnek maradni az emberek szemében, mindannak ellenére, hogy pártjuk az elmúlt négy évben országosan hiteltelenné vált?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése