Egy a tábor és kettő a zászló?

  Korábbi írásaimban, már gyakran említettem, hogy a Paksi Lokálpatrióták Egyesületének képviselő jelöltjei és a Jobbik által indított személyek kénytelenek lesznek majd megosztozni a szavazatokon. Bár részleteire bontva itt-ott leírtam már, hogy miért vélelmezem így, mégis úgy érzem, hogy az olvasóközönség megérdemli, hogy állításomat egy önálló cikkben is megindokoljam.
  A Paksi Lokálpatrióták Egyesületét a jobboldalhoz köthető (és kötődő) személyek hozták létre. Az egyesület 2002-ben indult legelőször az önkormányzati választásokon. Jelöltjei között ott volt a korábban kisgazda jelöltként még polgármesteri címért is induló Pámer Zoltán és a 8-as választókörzet fideszes képviselője, Bogáncs József. Persze voltak olyanok is, akik a korábban sikeres helyi szervezet, a PVM színeiben voltak képviselők (ilyen volt Kern József és Szinger Ferenc). A csapatváltások is azt igazolják, hogy a PLE közelebb áll a jobboldalhoz, mint a balhoz, hiszen 2004-ben az egyesületből távozó Ulbert Sándor jelenleg is fideszes önkormányzati képviselő, míg a 2006-ban távozó Kern József és dr. Potoczky Iván, távozásukat követően, a Polgári Összefogás színeiben indultak a választáson. Végezetül azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, amikor az egyesület ilyen vagy olyan oldaliságával kapcsolatosan próbálunk valamit is megállapítani, hogy a csoportosulás, a 2002-es megjelenésük óta, a Fidesszel működik együtt az önkormányzatban.
  Ezt persze senki sem vetheti a lokálpatrióták szemére, hiszen a politikai ideológiák között kicsit is otthonosabban mozgó ember tisztában van vele, hogy a patriotizmus sokkal inkább sorolható az úgynevezett jobboldali eszmék közé, mint a baloldalra.
 
  Két választás között a szavazópolgárokban már letisztázódott az, hogy ki lesz, aki a Fideszre és ki lesz, aki a lokálpatriótákra szavaz. Ez főleg 2002-ben jelentett problémát a paksi jobboldalnak, amikor volt olyan körzet (több is) ahol az MSZP nyert, második a Polgári Összefogás jelöltje lett, harmadik pedig a lokálpatrióta induló.
  A másik, újonnan megjelenő jobboldali párt, a Jobbik esetében ez nincs még így letisztázva, így ez a választás érdekes fordulatokat hozhat. A lokálpatriotizmus és a nacionalizmus hasonló irányvonalat képviselnek a politikai ideológiákat tekintve. Míg a nacionalizmus a saját nemzetünk érdekeinek előnyben részesítését jelenti, addig a lokálpatriotizmus ugyanez, csak nem a teljes nemzetre, hanem adott földrajzi egységre (településre) értelmezve. Ezért a két politikai formáció szavazótáborát tekintve, könnyen előfordulhat átfedés azok körében, akik ideológiai alapon szavaznak, ami mindkét egyesület meggyengüléséhez vezethet.
  Ennél is nagyobb szavazócsoport lehet az, amelynek tagjai az előző választásokon azért rakták az X-et a lokálpatrióta jelöltek neve mellé, mert nem kívánták sem a Fideszt, sem a szocialistákat támogatni (és ezt nem ideológiai alapon tették), de a mostani választásig már az újonnan megjelenő Jobbikhoz pártoltak és nem is kívánnak majd visszatérni a helyi egyesülethez.
  Közös pontnak tekinthető még a multinacionális vállalatok elleni fellépés is. A lokálpatrióták által támogatott Kozmann György polgármesterjelölt Paks Kártya tervének elsődleges célja ugyanis a helyi vállalatok előnyös helyzetbe hozása a külföldi nagyvállalatokkal szemben. Ez a Jobbik országos politikájának is egyik fő tétele. (A Paks Kártya tervről bővebben itt.)
  Persze a logika fordítva is érvényes. Az a több mint 1500 szavazat, amelyet a Jobbik a tavaszi választások során a paksi szavazókörökben kapott, most jócskán leapadhat a lokálpatriótákkal való versenyhelyzet következtében.

  A szituáció egyébként teljesen új Paks tekintetében, mivel nacionalista jellegű párt még nem ért el ilyen erős eredményt a rendszerváltás óta a városban, mint a Jobbik áprilisban, a másik oldalon viszont a PLE az elmúlt évtized legerősebb helyi jellegű politikai szervezete, mely megjelenése óta meghatározó erőnek számít a város irányításában.